Ha netán valaki olvasta a blogot a folytatást ezentúl itt találhatja:

http://futoikrek.blog.hu/

Ez a hét az ünneplésről és rehabilitációról szólt, értékelendő komoly edzés nélkül, de nem is baj ennyit megérdemel az ember. Érdekes, hogy bár vasárnap a marton után hullának éreztem magam,de másnap meglepően jól voltam. Azt nem mondom, hogy nem volt izomlázam, de simán tudtam gyalogolni, meg még a lépcsőzést sem szenvedtem meg, szóval fejlődöm. Kedden el is mentem a céges futóedzésre ami inkább csak eseménybeszámoló volt, mindenki mondta a maga kis élményét, jó volt halgatni. Futni is futottunk, de nem sokat összesen talán 5 kilométer jött össze. Szerdán futottam magam egy laza délutáni tízest aztán csütörtök megint csak céges futás ahol inkább csak gimnasztikáztunk. Szombaton elmentem egy reggeli 1 órás lassú futásra, de nem vittem semmi folyadékot, és megint csak baromi meleg lett, úgyhogy nem esett túl jól. 

Vasárnap reggel pont a mi kerületünkben volt egy futóverseny, ahol természetesen futottam. Illetve futottunk, mert Agelikivel együtt neveztünk. Neki ez volt a harmadik 10-es versenye, és mondtam neki, hogy most együtt fogunk futni az ő tempójában. Eddigi legjobb ideje 1 óra 8 perc volt, most ezt készült megjavítani.

Reggel 8:30-ra már bebicikliztünk a starthoz, ott volt az edző a céges futásról mint főszervező, nagyon be volt zsongva az öreg, imádtam nézni milyen lelkesedéssel szervez és bíztat mindenkit. Meleg időnek ígérkezett úgyhogy megfelelően lazán öltöztünk. Találkoztunk pár kollégával akik a 4 kilométeren indultak, 10-re megint csak mi mentünk. 9 kor pontban elindultun. Az elején jó nagy tömeg volt, de asszonyka tudta a maga tempóját futni. Mondtam neki, hogy az elején ne legyen a pulzus 165 fölött. Az enyém olyan 130 környékén mozgott :) Egyszer mentem 150 fölé, amikor ki kellett állnom pisilni, és utána utolérni. 

Egy öröm volt vele futni, hallgatni a szuszogását, néha megsimogatni, meg kijavítani a mozgását. Az 5. kilométert valahol 31 perc környékén zártuk, és bár szuszogott, meg kezdett pirosodni nem volt fáradt. Bevallom őszintén én majd meghaltam. Kaptam egy ingyen redbullt a verseny előtt, ami teljesen kiszárított valamiért, és komolyan minden bajom volt az első vizespontig. Szerencse nem vett belőle észre semmit. A kör amit megtettünk egyébként elég szép környéken vitt keresztül, fele enyhén emelkedett, fele lejtett. Szépen tartottuk a valamivel 6 perc feletti kilométereket. Az utolsó 3 kilométeren aztán elkezdett hajrázni, sőt a végén szinte sprintelni. A célba kéz a kézben futottunk be 1óra 1 perc alatt. 7 percet javított! Nekem ez volt a leglassabb, de a legjobb versenyem. Büszkén fejeztük be, büszke voltam, hogy ennyit fejlődött a kis angyalom, tényleg nagyon ügyes. Azóta persze azt hallgatom, hogy mikor töltik már fel az eredményeket, hányadikak lettünk :) Ahogy megnéztem az óráját nem akartam elhinni, hogy az átlagpulzusa 173 volt. Én ennyinél 10km alatt szerintem konkrétan meghalnék, igaz ez nálam 4 percen belüli tempót jelentene...

Verseny után beszélgettünk valami régi barátnőjével akit ezer éve nem látott és ő is futott a barátjával 4 kilométert. Teljesen el volt ájulva hogy 1 óra alatt lefutottuk, és mondta, hogy hihetetlen, de van egy ismerőse, aki ha hisszük, ha nem 55 perc alatt fut 10 kilométert! Volt egy tekintete amikor montam, hogy én meg 43 perc alatt :) 

Egy darabig még maradtunk a főtéren élvezni a napsütést, meg megvárni a 4 kilométereseket, akik közt kb 15-en munkatársak voltak. A legjobbak azonban a gyerekek voltak. Küzdöttek az utolsó métereken is, ha meg tapsoltál nekik még jobban. Viszont szomorúan néztem hogy voltak szülők akik egy 1 kilométeres körre nem tudták magukra hagyni a gyereküket, és ott loholtak velük szinte taposva más gyerekeket...Nem tudom engem ez a fajta majomgondoskodás eléggé elkeserít.

A hét összességében jól telt nagyon, még így lazázva is hoztam 45 kilométert. Azt hiszem még a következő hetet is lazára veszem, de próbálok majd mindennap futni, kicsit kíváncsiságból, hogy milyen is egy ilyen hét.

Sztár vagyok...Legalábbis a cégben. Mióta megfutottam a 3:28-as Athén maratont vasárnap, hétfőre már szinte az egész cég tudta, és egész nap kaptam az elismeréseket, gratulációkat olyan emberektől is, akikkel szinte soha nem is beszéltem. Mivel sokan futottak a 10 meg az 5 kilométeres távon is, hétfőn tényleg mindenki be volt zsongva, hogy ment, milyen volt. Mit mondjak, jó érzés :) Ezért is megérte...

Gondolkozom...min is? Még nem írtam róla, de áprilistól a magam edzései mellett heti kétszer eljárok a céges futóklubba is. Ez egy egy órás alkalom, profi edzővel a volt olimpiai atlétikapályán, ami sajnos úgy néz ki ahogy.... Az edző 65 éves, volt olimpikon futó és a görög olimpiai csapat edzője is volt, valamint az ő keze alól kerültek ki az eddigi legjobb görög maratonisták, tehát érti a dolgát. Most hobbiatlétákat edz, meg minket. A Budapest maratonon elért 3:25 már nagyon tetszett neki, és bár kaptam a fejemre, hogy hogy lehetek annyira hülye, hogy elindulok Athénban is, de a 3:28-as időre csak annyit tudott mondani, hogy gratula te őrült, nagy atléta vagy!  Azóta rágja a fülemet, hogy csatlakozzak a csapatához, és tavaszra Messiniben megfutom simán a 3 órát. Ad programot, minden nap futnom kellene, heti kétszer reggel is. Sima nem? Minden nap, ráadásul reggel is! Szóval gondolkodom hogy menjek a magam útján ahogy eddig, vagy 4 hónapig úgy éljek mint egy atléta profi edzővel. Gondolkozom...és mérlegelek:

Az időmbe elvileg beleférne, mert pontosan 4-kor végzek a melóval, tehát 4:30-tól 6-ig tudnék edzeni,mert Ageliki úgysem ér haza 6 előtt, tehát észre sem venné. Két dologgal vagyok azonban szkeptikus: 

1) Nem tudom mennyire bírnám a napi terhelést, főleg amikor gyors-lassú edzések vannak. Félek, hogy lesérülök, amit eddig pont nagyszerűen elkerültem a pulzuskontrollal. A sérülés tényleg az egyik legnagyobb rémálmom. Meg a medve!

2) Az edző jó arc nagyon, de hajlamos elfelejteni amit előzőleg mondott. Mivel nem tudnék az ő edzéseire járni amit a csapatának tart, csak heti kétszer a céges edzésen találkoznánk, nem tudom mennyire hatékony programot adna. Ja és a kajálást is ő adná, én meg kóros édességevő vagyok, ami nem tudom mennyire jó. Meg télen az esti pálinkát is mellőzni nehéz dolog. Nagyon hideg tud lenni Athénban :)

 A nevezést ma leadtam Messinire, ami április 10-én lesz, és nagyon hajlok az atléta módra :) Jók nagyon az edzései, a futás mellett sokat gimnasztikázunk és légzőgyakorlatokból sincs hiány ami után könnyedén tudok akár 4 percen belüli tempóval is futni, szóval ez a része is működni látszik.

Még párat azért azt hiszem alszom rá, aztán meglátjuk, most úgyis még a maraton rehab mód van :)

Kezdjük a végével: kegyetlenül elfáradtam! Amióta hazaértem ettem 4 db kebabot, 2 souvlakit és csak fekszem. Igaziból minden maraton után ez a program, de most valahogy fáradtabb vagyok :( Lássuk miért:

Tegnap elég fárasztó napunk volt, de időben lefeküdtem, és 10 körül szerintem már aludtam is mint a bunda. A reggel 5 órai kelés gond nélkül ment, igaz a buszon picit visszabóbiskoltam. Reggel 7 kor már a stadionban voltam, és rohadt hideg volt, fújt a szél rendesen. Nem is értettem, hogy bírnak egyesek sima pólóban meg rövidnadrágban jönni. Én beöltözve vártam, hogy felkeljen a nap. 8 körül öltöztemöbe és leadtam a cuccaim. Most taktikusan a hátsó vécék környékén melegítettem, ott alig voltak és nem kellett sorban sem állni. Találkoztam pár ismerőssel is, meg hallottam magyar szót is valahonnan.  Megint négyszer mentem el vécére, mielőtt 8:45-kor beáltam a starthoz. Most a hármas blokkban voltam úgyhogy hamar elindultunk. A várakozás közben megint rámjött a kisdolog, úgyhogy start után megint irány az első bokor. A nap közben kisütött, de szerencsére nem volt zavaró, mert volt mellé hűsítő szél. Hol hátulról, hol szemből, de szerencsére a futást nem befolyásolta. 3:30-as időt szerettem volna menni, max 165-ös pulzuson. 

Az első 5 kilométer lejt, így itt 160-nal mentem 4:45 körüli ezreket. Eszméletlen tömeg volt, és nem értem mi a rákért indultak megint olyanok előről, akik lassan menek. A kedvencem a beszélgető csatárlánc volt, nem értem, hogy aki egy versenyen fut ráadásul elől az miért laza beszélgetős tempóal nyomja...szóval elég sok energiám element a kerülgetéssel. Össze is szedtem vagy 500 méter plusz távot. Frissíteni 40 percenként egy gélt terveztem, meg mindenhol szigorúan vizet és a végén kólát. Eszméletlen, hogy ez a szénsavas lötty a végén engem hogy helyre szokott rakni. 

Az első 15 kilométer viszonylag gyorsan, és probléma nélkül telt el. Tartottam a 4:45 körüli tempót és a pulzus is még 165 alatt volt. A jó idő rengeteg szurkolót csalogatott, ki próbáltam mindenkivel pacsizni aki nyújtotta a kezét. Jók ezek a kis apró más tevékenységek, mert megtörik a monotonságot és felpörgetik az embert. Meg aranyos hallani a kisgyerekeket, ahogy számolják, és versenyeznek hány emberrel pacsiztak. Sokan olajfaágakat is adnak, na annak a cipelésére nem vállalkoztam. 16 körül van egy elég szemét emelkedő, majd utána egy meredek lejtő. Az emelkedőn nem lassítottam nagyon, mert tudtam hogy ezöcsak kb 500 méter. Fel is ment a pulzus 170-re, de rövid távra ez nem gond. A lejtőn viszont behúztam a kéziféket, mert az aztán szét tudja rázni az izmokat. 18-tól kezd emelkedni a pálya, vele együtt a pulzusom is, a sebesség a banda hangulatával egyetemben csökken. Tényleg olyan hulla csendben futottunk, hogy rendesen féltem. Még a futók lélegzetvételeit is rendesen hangosan hallottam. Aztán rájöttem, hogy azért mert itt szembeszél is boldogított minket, és egy faszi rendesen beállt a szélárnyékomba :) Mivel eléggé zavart a csaholása, és nem volt nálam jutalomcsont, inkább lassítottam, amire majdnem hogy leszorított... Had menjen...

A félmaratont 1:43-al zártam, tehát volt 2 perc előnyöm a 3:30-hoz. Előttünk volt azonban még 11 kilométer emelkedő, majd a 10 kilométer lejtő a végéig. Mindegy a 2 perc előnnyel még az 5 percen felüli kilométerek is beleférnek. Végül is lehoztam az emelkedőt 5 perc körüli átlaggal, de 168-170-es pulzussal, aminek a hatását kezdtem érezni. Nem görcsöltem meg fáradtam még, de éreztem egy csiklandást az izmokban ami a fáradás egyik előjele. Így bár eredetileg 30 után terveztem a magnéziumot, de már 27 nél ellőttem. 

A 30-at 2:28-al zártam, tehát még az emelkedőn is bár még volt belőle 2 kilométer, de sikerült megtartani a 2 perc előnyt. Innen már a lejtő nem jelenthet gondot. Aha... persze... Amikor végre kimásztam 170- fölötti pulzussal az utolsó nagyobb emelkedőből, megkönnyebbültem volna, ha nem azt látom, hogy a 4:45-ös tempóhoz 168-as pulzus marad. Na bakker ez szép lesz, de akkor is megcsinálom. Tavaly ezen a részen olyan sismán mentem, igaz akkor majdnem a leggyorsabb kilométerem volt annyi, mint most a leglassabb, idén viszont ez a rész vette ki beleőlem a legtöbbet. Próbáltam visszaállni 165 alá, de nem ment. Vittek a lovak, még ha fájt is. Pedig akár hogy is nézzük, még 35 után is van 7 kilométer, ami barátok közt is 34 perc futás. Itt ráadásul már elég nagy a szurkolói tömeg, amit szerettem volna élvezni, de most sajnos minden energiámat kivette a futás. Azért kiszúrtam a szurkolók közt pár kollégát, meg baseballos ismerőst. Jól esett a bíztatásuk, bár eléggé elcsépeltnek nézhettem ki, mert egy lengyel srác akart gélt adni. Nem hiába Polak Venger dwa bratanki...

40 előtt még megvolt a 2 perces előnyöm, de akarta egy utolsó kólát inni a frissítőnél. Nem sikerült... egy ostoba öregasszony pont át akart kelni előttem, de nem arra nézett körül ahonnan a futók jöttek, hanem a másik oldalra. Természetesen belépett elém. Próbáltam félreugrani, de ütköztünk. Nem volt vészes, de ezzel elvesztettem a kólát :( Amit a nő a szervezőktől kapott utána...Gyorsan még felhívtam a feleségemet, aki a stadionban várt, hogy készüljön, jövök terv szerint. Az utolsó kilométeren rengetegen voltak, és nagy volt a szurkolás is. Abban a szerencsében volt részem, hogy viszonylag egyedül jöttem pont, és csak nekem szurkoltak. Én meg karlengetéssel (nem a német félével) még jobban spanoltam őket. Szuper volt.

Rákanyarodva a stadionra a tömeg még nagyobb volt mint tavaly. Libabőrösen futottam az utolsó 200 métert, és végül beértem. 3:28 lett a vége. A cél után fentről a kis szurkolótáborom, feleségem, meg a tesója családjával, elég hangos fogadtatásban részesített. Még a verseny előtt megbíztam egy jó hideg sör behozatalával, amit le is gurítottam amíg kiballagtam az éremátadókig. Azokat az irigykedő tekinteteket látni, hogy nálam sör volt :)

Elbaktattam a csomagmegőrzőig, és éreztem, hogy kegyetlenül fáradt vagyok. Főleg szellemileg. Teljesen lefárasztott, hogy az utolsó 10 kilométer minden fájdalma ellenére fejben megmaradjak és ne álljak meg még picit sétálni sem. Megérte. Kifeküdtem a parkba, levetettem a cipőt és megittam mindent amit adtak. Kis szurkolócsapatom hamarosan odaért. Nagyon büszkék voltak, én meg örültem hogy eljöttek. Csináltunk pár képet aztán hazaindultunk. A metrón tömeg, szerencse a mozgólépcső működött. Otthon fürdés, és amint írtam kaja és döglés.

Azt már eldöntöttem, hogy a jövőben nem futok két maratont egy hónapon belül. Hülyeség, mert ennél a tempónál a második gyilkos, nincs sok értelme. Úgyhogy jövőre az őzi szezonban vagy Budapest, vagy Athén. Majd egy fej vagy írás januárban eldönti. Aztán utána felváltva hol itt hol ott fogok futni.

Endomondo link:

https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/629838326

Az utolsó kilométerre azért megjött a kedvem :-)

A héten a vasárnapi maraton miatt csak a céges futóedzéseken voltam kedden és csütörtökön, illetve ma reggel futottam egy laza 3 kilométert. Összesen kb 17 kilométer. Sajnos ma az égen egész nap egy felhő sem volt, 20 fok fölé ment a hőmérséklet is. Holnap azt hiszem megint mekeg maraton lesz. Nem baj, jobb mintha esne, vagy viharos szél lenne. Az éjjel eszméletlen szarul aludtam, délben meg elmentünk felvenni a rajtszámomat és megnézni az expót. Azt találtuk ki, hogy a metrón visszük a bicikliket, és az expó után picit tekerünk a parton, meg beülünk egy kávéra. Kellemes terv volt,de igazi rémálom lett. Az expón eszméletlen tömeg volt, gyakorlatilag mozdulni is alig lehetett, úgyhogy teljesen elment a kedvem még a nézelődéstől is, de sajna mindenképp át kell menni rajt, mert nem volt  más kijárat. Nagy nehezen kitántorogtunk, mire szegény kis feleségem belement egy szögbe,és kidurrant a hátsó gumija. A biciklizésből tehát egy 40 perces biciklitolás és 40 perc metrózás lett sajna. Ráadásul a metrón a bicikliknek fenntartott részt pont olyan majmok foglalták el, akiknek eszébe nem jutott volna odébb menni... Soha többet bicikli a metrón!

Még este összekészítem a cuccaimat, aztán reggel 5:30 kor kelés és irány Maraton. Már várom....csak a sok gyaloglástól picit fáradtak a lábaim :(

Ezentúl nem fogok minden edzésről külön írni, próbálok csak heti bontásban összefoglalni. Lássuk a 44. hetet október 24-től november 1-ig:

Az október 28 görög nemzeti ünnep. Mivel az időjáráselőrejelzés jó volt, kivettük a hétfőt és keddet szabinak és lementünk Kalamatába egy 5 napos szezonzárásra, mert annyira jó idő volt, hogy simán tudtunk napozni, meg fürödni is. Meg persze futni :-) Még 2 hét van az Athén maratonig, és ezt a hetet még picit meg akartam húzni.

Szombat: 10 kilométer laza futás a tengerparti sétányon este, benne 3x1000m 85%-os erőbedobással. Ezek a "rövid" gyorsító szakaszok hihetetlenül feldobnak. Simán kifáradás nélkül hoztam 3:50-es tempóval mindhárom ezret. A pulzus ugyan 175 volt, de itt pont ez volt a cél. 

Vasárnap:  Megint csak este a sétányon 1 óra közepes tempóban futás.Bemelegítéssel és levezetéssel 16 kilométerre jött ki. Az átlagtempó 4:59, a pulzus pedig stabilan 151. Ahhoz képest, hogy előző nap is futottam, egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak.

Hétfő: Ezúttal a stadionba mentem, mert eléggé spéci résztávokat kaptam. Mivel nem tudtam hogy van e világítás, biztos ami biztos alapon kimentem már 4 óra után, és még eléggé meleg volt. Izzadtam is rendesen. A programot fel kellett írnom egy fecnire, hogy el ne felejtsem:5 perc sima, 5 perc gyors, 12x100m,  3x200m 80% 100m gyalog, 6x100m 1 gyors 1 lassú, 3x200m 80% 100m gyalog. Szép :-) A stadionben elég sokan voltak, főleg helyiek gondolom, mert eléggé nézegettek mit csinál itt ez az újonc. Bemelegítés után az 5 perc gyors simán ment és megadta a hangulatot. 1,3 km 3:46-os sebesség és 174-es pulzus. A 100 métereseket a füvön futottam, picit féltem mert a pályán eléggé káosz uralkodott. Nekem fura és veszélyes ha egy pályán látok futókat, gerelyeseket és súlylökőket. Szerencse íjászok és céllövők nem voltak... Jöttek a 200 méteresek amik megint csak jól mentek, aztán a következő százasok, ahol 3 lassú és 3 sprint volt megöltek. Imádok sprintelni is, mert szerencsére még mindig elég gyors vagyok, és jó érzés repülni, de a 3. után teljesen elfogytam. Nagy nehezen még bejefeztem az edzést, és már merevedő lábakkal hazatekertem. Összesen 11,3 km lett az edzés vége,

Kedd: 40 perc laza futás. Annyira bejött a stadion, hogy megint oda mentem, de már rutinosan később, mert tudtam, hogy van világítás. A tegnapi edzéstől még mindig eléggé fáradt voltam, de összességében lenyomtam 10,6 kilométert. A laza része elég jól esett, 140-es pulzuson 5:21-es sebesség jött ki.

Szerda: 15 perc laza és 30 perc maraton tempó. Most reggel futottam, pont 9 órakor, amikor majd a maraton is kezdődni fog. Nap is fent volt már és eléggé melegedett. Most a parton futottam, egészen be a kikötőig. A lábaim még mindig ólomból voltak, de fura mód ahogy rámentem a maratoni tempóra ,teljesen jól működtek. Még picit gyorsabban is mentem a kelleténél, mert ugyan csak 163 volt az átlagpulzus, de a tempó 4:33! A fél óra alatt 6,6 kilométert tekertem le, de egyáltalán nem fulladtam ki. Futás közben ráadásul egy biciklis apuka-lánya ahogy elment mellettem, magyar szó ütötte meg a fülem. Az edzés végén meg is találtam őket, 3 lakókocsival voltak magyarok egy rövid októberi sziesztán. Én is örültem, mert Kalamatában ritkán találkozok magyarokkal, ők is örültek, mert adtam nekik egy csomó tippet mit, merre, hogyan érdemes csinálni :-)

Csütörtök:  Visszajöttünk Athénba, a szabi is véget ért :-( Este céges futóedzés meg gimnasztika a stadionban. Rövid intervallumosokkal, összesen 8,5 kilométer. Lehűlt az idő rendesen. Szerencse vittem magammal hosszúujjút, mert ugyan futás közben nem fáztam, de amikor gimnasztikáztunk bevallom majd megfagytam.

Péntek: Esti laza 75 perc kocogás 143-as pulzuson. Elég jó 5:13-as sebességre jött ki. Szerencsére ahogy hűl az idő, egyre jobban megy a futás is.14,5 kilométer lett a vége.

Vasárnap: Megint csak maraton próba. Reggel 9-kor, és most 15 perc laza futás után 50 perc maratoni tempóval. Szombaton nem futottam, de voltam baseballozni. Megint hűvös volt, és ráadásul baromira fújt a szél. Két órát voltam kint, és mivel március óta nem baseballoztam, estére minden izmom bedurrant, úgyhogy elég nehéznek éreztem a bemelegítést. Rádásul az idő is szar volt. 13 fok volt, ami nem rossz, de hol sütött a nap, hol nem, és néha rettenetesen fújt. Fekete hosszúujjúban mentem, ami ha sütött  jól megizzasztot, a szélben meg majd megfagytam. Azt hiszem kell egy széldzseki... A tempó része megint meglepően könnyen és jól ment, 50 perc alatt 10,8 kilométer 166-os pulzussal és 4:37-es kilométerekkel. Vittem bele emelkedőt is, ezért volt magasabb pulzus és gyengébb sebesség.A vége megint csak 14 kilométer lett ,és kellemesen elfáradtam.

A héten tehát majd minden nap futottam, összesen 69,5 kilométert. Hosszút ugyan nem futottam, de azt hiszem nem is baj, most már úgysem sokat adna hozzá a vasárnapi maratonhoz. Vasárnapig most már csak a céges edzés lesz kedden és csütörtökön, meg szombaton egy rövid ráhangoló futás. Aztán vasárnap reggel megint Athén maraton, remélem még egy 3:30-on belüli idővel :-)

A 2015-ös Budapest maratont nem csak a futás, hanem amiatt is nagyon vártam, hogy május óta nem voltam Magyarországon. Péntek este érkeztem, és egész hétfő estéig maradtam. Most egy lakást béreltem ki, ahol Duduékkal közösen voltunk egész hétvégén. Kényelmesebb volt sokkal mint a hostel, jól éreztük magunkat.

A felkészülés nem ment zökkenőmentesen. A gyorsítóedzéseket már régóta 165-ös pulzuson futottam, de az agusztusi és szeptemberi meleg miatt nem futottam elég hosszút. Mindössze 4db 30 kilométerest sikerült nagy nehezen összehoznom. 3 héttel a verseny előtt ráadásul belerúgtam a strandon egy kőbe és a nagylábujjamról elég rendesen lejött a bőr amitől egy hétig nem hogy futni, de menni alig bírtam. Aztán amikor begyógyult a sebem akkor porszívózás közben beállt a derekam. Most nem volt annyira vészes mint 2 éve, de ülni egyáltalán nem tudtam többet mint 20 perc. Két napot szenvedtem a cégben, aztán szomorúan szabit kértem, hogy ki tudjam feküdni. Ez gyakorlatilag az idei szabijaim végét jelentette volna, de a főnököm nagyon jó fej volt és azt mondta, hogy simán maradjak csak otthon :) Így a szabim is megmaradt, és hétvégére el is múlt a hátfájás, bár ülni még mindig rosszul esett. Ilyen előzményekkel indultam neki a versenynek, a célom megint a 3:30-on belüli idő volt, végig tartva a 165-ös pulzust.

Hétfőtől már néztem az időjárás előrejelzést, ami egyre jobban kezdte elvenni a kedvemet. Pont vasárnapra ugyanis nagy lehűlés és rengeteg eső széllel volt az előrejelzés. A hideg nem zavar, sőt kimondottan szeretek 8-10 fokos időben futni, de a szelet rühelem. Hülyén hangzik, de a mai napig ráadásul félek a szélben. Biztos kiskoromból maradt meg, mert annyira sovány voltam, hogy ha szél volt akkor mindig azzal vicceltek szüleim, hogy téglát kell tenni a zsebeimbe :) Esőben pedig még soha nem futottam. Itt abban a 10 napban amikor néha esett egyszerűen nem mentem futni :) Ha meg nyáron néha elkapott, azt még élveztem is. Így teljesen tanácstalan voltam, hogy esőben, 10 fokban miben fussak. Van egy esőkabátom, ami vízhatlan, de nem szellőzik. Szombaton reggel ugyan nem esett, de elmentem egy rövid aklimatizációs futásra sima rövidujjú és esőkabát kombinációban. Nagyon beleizzadtam, úgyhogy ez bizosan nem lesz jó. A neten utánaolvasva aztán sima rövidnadrág és hosszúujjú mellett döntöttem. Szombaton csak ésszelöettem, ebédre valami rizottót, utána meg csak kakaós csigát. Nem is éreztem nehéznek magam.

Reggel felébredve "örömmel" nyugtáztam, hogy esik. Nem erősen, de esik. Beöltöztem és elindultunk a starthoz. Felvettem az esőkabátot is, amit a startnál majd leveszek és ahol megtalálom faterékat út közben, majd leadom nekik. Még a neten olvastam azt is, hogy ilyenkor jó egy régebbi cipőben melegíteni, és csak közvetlen a rajt előtt cserélni, hogy legalább az elején még száraz legyen a cipő. Az enyém már sajna picit kezdett átázni, amikor is nagyot néztem. Egy futótárs nemes egyszerűséggel két nejlonzacskóba csomagolta a lábait. Micsoda remek ötlet, kár nem jutott nekem is eszembe.

Megint profibb bemelegítést csináltam. Gimnasztika, rövid kocogás, légzőgyakorlatok és pár gyorsabb 100m. Rendben is éreztem magam, viszont picit zavart, hogy rövid idő alatt négyszer kellett pisilnem. 10 perccel a rajt előtt elindultam a 3-as zónába, hogy majd a közepéről indulok. Nem akartam hinni a szememnek. A zóna tele volt. Nem hogy a közepébe, de még a végére is csak a bejárat mellé fértem be, közvetlen a 4 órás iramfutók mögé. Mindegy ez van, türelmesen vártam, nem tolakodtam. Mások viszont igen, és ez kezdett idegesíteni. Voltak akik oldalról próbáltak beugrálni a kordonon keresztül, nem érdekelve, hogy kire esnek, voltak akik hátulról tülekedtek. Egy lengyel csoport nekiállt előttem kordont bontani, aminek egy rendező vetett véget, szerencsére nem gázsprayvel :)

Végre elstartoltunk. Az elején nagy volt a tömeg, de szerencse az Andrássyn már elég jól eloszlott a tömeg és hamar rá tudtam állni a saját tempómra. Nem akartam elhinni, de az eső is elállt és a néha feltámadó hideg szelet leszámítva igazi futóidő lett. Fel is hajtottam a hosszúujjúmat, mert ha nem fújt akkor biziny melegem is volt. Már a startnál éreztem, hogy nem fogok tudni megállás nélkül végezni, mert megint csak nagyon kellett pisilnem. Annyira, hogy komolyan gondolkoztam, hogy az Andrássyn keresek bokrot. Aztán győzött a józan ész, és eldöntöttem, hogy majd a következő vécénél kiállok. A futás amúgy nagyon ment, 4:40-en belüli kilométerekel. Az Opera után ott voltak a szurkolóim is, le tudtam adni az esőkabátot is, ami innentől a Dudu feleségét melegítette. Az első frissítőpontnál 5 kilométernél sajnos nem volt szerencsém, a vécék foglaltak voltak, maradt a Margit szigeti ürítés. Gyakorlatilag ahogy beértünk a sziget elhagyatottabb részére rögtön rohamoztam egy bokrot. 1 percem ment el a technikai szünettel, de legalább 1 kilóval könnyebb is lettem :)

Meglepett, hogy a rossz idő ellenére mennyien szurkoltak, és mennyi saját kezdeményezésű zenei pont is volt. Amikor az ember egy egy ilyen hely mellett megy el egyszerűen eltűnik minden fáradtság. A szigetről kiérve egyre oszlott a tömeg, és nagyon jól lehetett haladni, amikor is a váltópont után ránkeresztették a 30 kilométereseket, amitől megint eléggé bedugult a mezőny. Én személy szerint nem szeretem sem a váltót, sem ezt a fajta 30 kilométerest. Tudom, hogy ez hozza a tömeget és ezzel a bevételt, de nekünk maratonistáknak nem kellemes érzés amikor pl 35 kilométernél elsprintel mellettünk egy váltós, vagy 40 kilométernél is a sétáló váltósokat kell kerülgetni. Idén újítás volt az alagút, ami elég poén volt, jót röhögtem azon is, hogy előtte a sebességmérő bemérte a tömeget, és kemény 11 km/h figyelmeztetést adott.

A félmaratont 1:40-el hoztam, de éreztem hogy lassulni fogok ugyan, de ez a 3:30-as időt nem fogja veszélyeztetni. Most nem jött a pofon 24 körül sem ahogy tavaly, hanem jóval később olyan 32 kilométer körül éreztem gyengülést, amit egy plusz géllel le is csillapítottam. Innentől viszont már csak 4:50-es ezreket hoztam, és a frissítőpontoknál a frissítést gyalogolva vittem be.A 3:30-as iramfutókat már rég lehagytam, úyhogy tudtam, hogy jól állok idővel. Megint csak azt éreztem, hogy sokkal kevésbé fáraszt egy 3:30-as maraton, mint a tavalyi 4 órások.

A Hősök terére beérve pont a 90es évek egyik nagy kedvence az Erotic valami gagyi száma számargött, amit imádtam, kiabáltam is a dj-nek milyen jól nyomja, ő meg hogy én nyomom jól. Frankó volt, legszívesebben futottam volna még egy kört a Hősök terénél. A célegyenesbe beérve ott voltak a haverjaim is akik jó szurkoltak még a végén, meg mivel nem volt nagy tömeg a hangosbemondó bemondta a nevemet is amire gyorsan csápoltam is. 3:24:33 lett a hivatalos idő, 5 percet tudtam megint javíani. Kimondhatatlanul boldog voltam. Gyors megittam a kapott sörömet, amikor megtalált fater és a haverok. Gyors ruhacsere, hogy meg ne fázzak. A haverok picit irigykedtek milyen jó barna vagyok még mindig, én meg picit lassan öltöztem át :) Ahogy végeztem pont hívott a feleségem is, hogy hogy sikerült. Mintha csak megérezte volna az angyalom, hogy végeztem.

Irány a lakás, a harmadikra elég nehéz volt fellépcsőzni, de egy gyors zuhany és máris 8-an ünnepeltünk egy étteremben. Eddigi legjobb versenyem volt, tényleg minden percét élveztem, okosan a terv szerint ment minden. Ledöbbentem mennyire tartottam a tervet. Amit adtam fateréknak, hogy mikor hol fogok elhaladni, gyakorlatilag 1 perc különbséggel teljesítettem. Nem rossz :) bárcsak minden amit eltervezek így menne...  Mint minden jónak ennek a 7végének is vége szakadt, a kaja után szétszéledt a csapat, hazaindult mindenki. Én meg visszamentem a lakásba és egy jól megérdemelt tévézésssel elaludtam....

Endomondo link:

https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/616642119

A két testőröm között befutottam :-)

Tanár úr kérem én készültem,de... -írta Karinthy. Ezzel a maratonnal szerencsére én nem így voltam. Teljes erőbedobással és becsülettel felkészültem rá. Ráadásul most semmi nem hátráltatott, jó idő volt egész télen, nem ütött el semmi, nem húztam meg semmimet, nem lopták el a cipőmet sem.  Az éves maratoncél a 3:30 volt, ennek megfelelően már januártól kezdtem el fokozatosan növelni mind a lassú, mind a gyorsító futásaim hosszúságát. A gyorsítókat ráadásul már 160-os pulzuson futottam. Majdnem minden héten megdöntöttem valami korábbi rekordomat, egyik gyorsítót ráadásul végigvittem 30 kilométerig! 4:40-es kilométerekkel, és nem savasodtam el, nem is döglöttem ki. Hoppá mi lesz itt a versenyen! Ha ilyen formában tudnám hozni akkor az 3:20-on belüli idő lenne... De lehet ennyit fejlődni pár hónap alatt? Majd meglátjuk gondoltam.

A verseny március 29-én megint kora reggel volt. Ráadásul megint óraátállítás, és nem emlékeztem, hogy a telefonom átáll-e magától, így átállítottam már este, nehogy elkéssek. Az a rohadt meg még egyszer átállította magát, így sikerült egy órával előbb kelnem. Nem baj jobb előbb mint később. Reggel viszont eszméletlen nehéznek éreztem magam. Előző nap ebédre tésztát ettem, de szerintem túl sokat. Komolyan még mindig a torkomban éreztem az ebédet.Próbáltam a vécén még könnyíteni magamon, de nem jött ki semmi, úgyhogy indultam a rajthoz.

Eddigi maratonjaimon nem nagyon szoktam bemelegíteni. Le szoktam tudni kis gimnasztikával, és egy rövid kocogással. Most valamivel profibban csináltam pár rövidebb gyorsabb futást is. A terv az volt, hogy az elejétől 160-as pulzussal kezdek, és hagyom emelkedni, de 170 körülire csak 30 után. Beálltam a rajthoz a kb 200 induló közé, és egyből csalódnom kellett. Az alap pulzusom mielőtt el szoktam indulni olyan 80 szokott lenni. Most meg alapban 100 volt. Ennyire izgulnék? Majd meglátjuk hogy megy a 160-as. 7:30-kor pontban elindultunk. Kellemesen felhős idő volt, pici szitálással. Igazi futóidő. Most is rövidujjú és rövidnadrágban indultam neki a távnak. Az első kilométer lejtő, gyorsan magam mögött hagytam a "tömeget " és beálltam a magam 160-as tempójára. Sajnos azonban a várt 4:45-4:50-es tempó helyett picit 5 fölötti tempóban "cammogtam". Az első 10 kilométert kb így futottam, aztán gyorsítottam 4:45-4:50-es tempóig, amire a pulzusom egész jól reagált:átlagban 163-164-el mentem. Elég hamar viszonylag egyedül maradtam, a rosszabb idő miatt kevesebb szurkoló is volt, de élveztem a futás minden percét. Végül is fizettem érte 20 eurót, így élvezni is akartam :) Teltek a kilométerek, kb 40 percenként ettem egy gélt, a frissítőpontokon kis víz, teljesen jól éreztem magam, csak a gyomrom rakoncátlankodott még mindig. Ráadásul az út tele volt döglött békákkal, és annyira nem volt kellemes látvány a sok békabelet kerülgetni.

33 körül kezdtem érezni, hogy lassulok, és a lábaim nehézkessé váltak. Innen már nem is volt 5 percen belüli kilométerem és meg is előzött egy pár. Az első ezen a versenyen. Nem baj, nyomtam tovább ahogy tudtam, nem néztem a pulzust, csak mentem. Vissza is előztem őket úgy 39-nél, és nagy mosollyal értem be a célegyenesbe ahol ott szurkolt a feleségem és a szülei is és a hangosbemondó bemondta, hogy megérkezett Horváth László Belga versenyző :) Nem tudom honnan szedték, hogy Belga vagyok, de legalább nem japánnak, vagy indiainak néztek. A célóra 3:29:34-et mutatott. Megcsináltam a 3 és fél órán belüli maratont amit elvileg év végére vártam csak! Fal nem volt, teljesen egyenletesen és okosan futottam végig. 

Mielőtt hazaindultunk a kocsiban látom a telefonomon, hogy hívott az asszony. Kérdezem tőle: Angyalom minek hívsz, amikor tudod, hogy telefon nélkül futok? A választól kb fél órát kellett röhögnöm: Azért hívtalak, mert picit későn indultunk el, és hogy még ne fuss be, hanem valahol állj félre, vagy fuss lassabban, hogy ott legyünk mire beérsz. És mindezt tök komolyan gondolta az én kis édesem :) Hogy milyen fejem volt a válaszára azt nem tudom, de a döbbenet hamar röhögéssé változott.

Hazaérve most szerencsére volt meleg víz, és egy bőséges ebéd várt. Mit mondjak, rám fért mindkettő. Kielemezve az eredményt tényleg most nem szúrtam el semmit a versenyen, csak az előző napon a hatalmas ebédet. Legközelebb Budapesten kevesebbet fogok enni, és irány a még jobb eredmény!

Endomondo link:

https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/493813857

A budapesti és az athéni maraton között mindössze 1 hónap van. Picit őrültségnek hangzik 1 hónapon belül két maratont futni, de úgy gondoltam, hogy ha az elsőre rendesen felkészülök és a köztes hónapban regenerálódok egy hetet, majd csak szintentartásért futok nem túl megerőltetőeket és nem túl hosszúakat, akkor Athénban sem lesz gond. Így a köztes hónapban inkább 13 körüli kilométereket futottam lazán, egyszer futottam egy 30-ast. Nem éreztem fáradtnak, vagy rosszabbnak magamat, mint Budapest előtt. Ráadásul visszatérőként már ismertem a pálya trükkjeit, hol lejt, hol emelkedik, hol milyen frissítés lesz.Rájöttem továbbra egy másik érdekes trükkre is a nevezéskor. 2013-ban 70 euró volt a nevezés, 2014-re felment 90 euróra. Igen ám, de ez a teljes csomag, amiben 3 napos bérlet, póló, múzeumi belépők is vannak, amik engem abszolút nem érdekelnek. Mivel a böngészőm angol nyelvű, igy az angol nyelvű nevezési oldalon csak ez az opció volt, de véletlen rányomtam a görög nyelvű oldalra és láss csodát, ott volt alapnevezés 25 euróért :) Na az már barátibb. Ami viszont nagyon nem volt baráti, hogy a Budapest maraton után ellopták az alig használt Lunarglide 4 cipőmet :( Amikor hazaértem kint hagytam úgy büdösen és koszosan a lépcsőházban, hogy majd később kitisztítom. Aztán másnapra lába kelt. Költse gyógyszerre aki ellopta... én meg vettem egy új Lunarglide 6-ot.

Csütörtökön átverekedtem magam a városon az expóba átvenni a rajtcsomagot. Az expo megint profi volt, sok széppel és jóval. Nem vettem semmit, csak amit ingyen adtak: ha jól emlékszem valami gélt, meg pezsgőtablettákat, amit később vettem is mert eléggé bejött az íze.

A verseny megint vasárnap 9-kor indult, engem a 4-es zónába raktak be, ami a 4órások zónája. Szokás szerint reggeli buszozás ki a maratoni stadionhoz, még félhomályban. Most már rutinosként mentem a stadion abba a részébe ahová a felkelő nap sugarai először érnek el, minél kevesebbet akartam fagyoskodni. 8 körül nekiálltam beöltözni, mivel nem volt megint semmi felhő és melegre számítottam csak rövidnadrág és ujjatlan pólót vettem fel. A többi cuccom ment a csomagba. A bemelegítés kaotikus volt. Valakinek volt az a remek ötlete, hogy a toy-toy vécéket közvetlen a futókör külső ívére kell rakni. Az emberek ugyebár nagy tömegben ostobák, itt is a kört gyakorlatilag leblokkolták a vécére várók. Zseniális újítás volt. Én maradtam a bokornál. Ami viszont nagyon tetszett az afrikai futókkal a bemelegìtés. Ők is ott nyomták közöttünk. Én csak néztem milyen magasak, és mekkorákat lépnek. Nem csoda, hogy könnyedén futják a 3 perces ezreket :) Picit elbambultam a melegítéssel, és azt vettem észre, hogy 10 perc múlva rajt, így gyors sprint a megfelelő zónába, mert ha nem vagy ott időben akkor hátraküldenek. Még pont beértem a végére, viszont elvesztettem egy gélemet :(

A rajt előtt rövid maratoni eskütétel, hogy mindenki sportszerűen és legjobb tudása szerint versenyez. A rajt itt zónánként megy, 1 perces közökkel, tehát az elit futók eleve hozzám képest kb 8 perces előnnyel indulnak. Nem mintha lenne bármiféle esélyem ha együtt indulnánk...

Start után hamar beálltam a tervezett 5:40 körüli tempóra, még meleg sem volt nagyon és szépen ment a futás. Egészen a 8. kilométerig. Nem akartam elhinni, de elkezdtem elfogyni. Mivel csak 3 gélem volt, nem terveztem 14 km előtt enni, de úgy éreztem, hogy ha most nem eszek akkor pár perc mùlva végem. A gél szerencsére helyrerakott, és innentől nem is volt gond. Az emelkedőket is szépen vettem, megint sok szurkoló volt, sok helyen élő zenével és tánccal. Mondjuk ahol mellete húst is sütöttek azt nagyon nem szerettem. Amikor érzed az illatot,öés tudod, hogy neked még több mint 3 órát kell futnod....

A félmaratont 2 óra 2 perccel zártam, ez picit gyengébb volt a tervezettnél, de még pont jó a 4 órán belülhöz. Egy percet még elbébáztam azzal is, hogy a frissítőponton felvett két gélt beletuszkoljam a zsebembe. A jó hír viszont az volt, hogy egyáltalán nem éreztem még fáradtnak magam, úgyhogy innentől engedélyeztem a 160 fölötti pulzust. Érdekes, hogy sokal jobban esett a futás így. Mire elértem a 30. kilométerhez, ami a legmagasabb pont és ahol tavaly már csak bandukolni tudtam, még mindig nem éreztem a szokásos fáradtságot, meg az ólomcsizmát a lábamon, és itt már folyamatosan előztem az embereket. Megelőztem egy mezítláb futó papot is, rendes fekete papi ruhájában. Lehet hogy tényleg hinnem kéne? Mindenesetre hihetetlen látvány volt. Egyre vidámabb lettem, mert tudtam, higy idén végre célba fogok érni. Innen már csak 12 kilométer és lejtő. Amire nem számítottam viszont, hogy a lejtő jó a pulzusnak, viszont nagyon kikészítit a combot.Az 5:10-es ezrek be is durrantották az izmokat rendesen, de nem álltam meg. A frissítőpontoknál picit lassítottam és gugolgattam, az segített.

Végre elértem a parlamet hátsó kertjéhez, ahonnan már csak egy rövid lejtő, egy enyhe bal kanyar és ott a cél: a Kalimarmaros stadion tele szurkolókal. Ahogy rákanyarodtam és egyre jobban kirajzolódott mennyien is vannak, kirázott a hideg. Az utolsó kb 150 méter a stadionban fantasztikus érzés. Többezer ember tapsol, szurkol bíztat, és végre átértem a célvonalon, megkaptam a medálomat is. Leállítottam az órámat és örömmel láttam, hogy 3 óra 58 percet mutat. Megcsináltam! Ahogy vonultam kifelé, édes büszke feleségem is megtalált, gratulált és csinált pár fényképet az én gagyi telefonommal, mert a fényképezőgépből természetesen kifogyott az elem :) 

A versenyt kedvenc grilléttermünkben ünnepeltük, én legurítottam gyorsan két sört, megettem vagy fél kiló húst és kellemesen fáradtnak éreztem magam.

Otthon kielemezve az eredményt arra az elhatározásra jutottam, hogy eddig túl a biztonságra mentem, amitől még rengeteg tartalék bentmaradt. A pulzuskontrollos edzést folytatom, de a legközelebbi versenyen egyből a magasabb pulzuson fogok kezdeni, és azt a sebességet fogom egyenletesen tartani. 2015-re tehát a 3:30-as maraton lett a cél. Ennek az első mérföldköve 2015 március 29, megint Messini.

Endomondo link:

https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/435468506

 A célban büszkén és vidáman:

A 2014-es Budapest maraton számomra nem a legjobb hírrel indult. Az eredetileg vasárnapra tervezett versenyt a választások miatt áttették szombatra. Nekem pedig péntek este ért be a gépem.Örültem nagyon, de így is próbáltam pozitívan hozzáállni, legalább a vasárnapi hazaút nyugisabb lesz, nem kell szinte a versenyről közvetlen a reptérre rohannom. A felkészülést már agusztusban elkezdtem, a meleg miatt legtöbbször csak este 9 után tudtam kimenni futni, és a hosszúkból rendesen este 11 után értem csak vissza. A stratégia nagyjából hasonló volt az előző maratonhoz: 30-ig óvatosan, utána ami bennem maradt mehet. Mindenképp 4 órán belül akartam most futni, és teljesen felkészültnek éreztem magam. 

A versenyre eljöttek, szüleim a tesómék és pár haverom is aminek nagyon örültem. A Dudu ráadásul egész hétvégre mellém szegődött, ugyan abban a hostelban szálltunk meg, ami tele volt futókkat. Az én kis szobám (lyukam) egy olyan nagyobb szobából volt lekerítve, ahol 12 tinilány szállt meg. Ők nem tudták, hogy én mindent hallok, úgyhogy kaptam egy rövid 3 órás kiképzést a mai tinik szerelmi problémáiból. Tiszta Bravo szerelem, szex, gyengédség rovat volt...

A szombati start szerencsére azt is jelentette, hogy a startot későbbre rakták, így 11:30 kor indultunk. Ez tök jól hangzott először...a valóságban viszont nagyon megbosszulta magát. Történt ugyanis, hogy az időjósok még pár nappal előbb is ítéletidőt, viharokat jósoltak. Ezzel szemben reggel 10kor mikor kiindultunk a rajthoz tűző napsütés és kb 23 fok fogadott. Mondtam már mennyire utállok melegben futni? És itt meleg volt. Mit meleg, dögmeleg! Otthon ha süt a nap soha nem futok. Nincs értelme, teljesen kiszív. Itt nem volt választásom,rövidnadrág, ujjatlan és sapka rajtam és irány melegíteni. Családnak kiadtam a szurkolói tervet, és elbúcsúztunk. 

A 4 órás iramfutók elé álltam be picit, de a magam tempóját akartam futni ahogy terveztem 150 körüli pulzussal és kb 5:30-5:40-es kilométerekkel. Szép terv volt egészen a harmadik kilométerig. A meleg miatt a pulzusom bőven 150 felett a tervezett tempón. Ok újratervezés: felejtsük el a 4 órán belüli tervet és maradjon a teljesítés. Így a tempón visszavettem, a pulzus beállt és haladtam előre. Nem mondom, hogy nagyon jól esett, de élveztem a várost, a szurkolókat. A frissítőpontoknál szidtam magam, ugyanis Athénban minden frissítőpontnál volt szivacs, azt hittem itt is lesz, ezért nem értettem a csomagba minek raktak szivacsot. Természetesen az egész mezőnybe csak nekem nem volt szivacsom, így maradt a sapka áztatása amitől olyan lettem mint egy ázott veréb. A másik dolog a poharas frissítés volt amit nehezen tudtam véghez vinni. Soha nem volt eddig problémám az ivással, de futás közben egy teletöltött pohárból nem lehet inni. A cipőmet viszont szépen lemostam :) Szerencsére jó fejek voltak a frissítősök, és ha messziről kiabáltam Powerade flakonért, akkor adtak.Na abból tudtam inni végre rendesen.

A Margit szigeten beértek és el is hagytak a 4 órások, de azért szerencsére végig látóközelben tudtam őket tartani, igaz a rekparton lefelé ez megint megdobta a pulzusomat 155 fölé. A félmaratont valamivel 2 óra felett zártam, ami nem volt túl jó hír, de a 4 órások szerencsére még mindig látótávolságban voltak. A Szabadság hídnál a család is drukkolt, de ez pont a 24. kilométernél volt ahol nem igazán éreztem jól magam. Úgy éreztem, hogy elfogytam és meg is fordult a fejemben, hogy kiszállok. Azért letoltam egy gélt ami segített valamennyit, egészen az országházig nem is volt gond, aztán jött még egy mélypont, ahol picit belesétáltam amíg az utolsó gélemet is megettem. Innentől még 12 kilométer volt és ahogy terveztem, itt már nem figyeltem a pulzust, csak futottam ahogy esett. Valamiért sokkal jobban esett, pedig 5:20-5:30-as ezrekkel nyomtam. A Nyugati felüljárónál be is értem az iramfutókat és innen már szinte csak előztem a tántorgó embereket. A frissítőpontoknál viszont mindig sétálva ittam és mindig beértek az iramfutók. A Hősök terénél együtt jöttem velük, aztán picit rákapcsoltam és végül előttük értem be. A hivatalos eredmény 4 óra 33 másodperc lett :) Ilyen időben ezt mindenképp jó teljesítménynek fogadtam el és a család meg a haverok is nagyon büszkék voltak. Bármennyire szerettem volna, nem tudtam sokat ünepelni a cél után, mert már az utolsó két kilométeren is jelzett a hasam, hogy sürgős ürítenivaló van, így egy gyors sprint a hostelbe, ahol persze hogy nem volt papír a wcn, a recepciós meg olyan lassú volt, azt hittem odacsinálok...

Összeszedtem magam és végre jöhetett a megérdemelt sör és kajálás. Majdnem sikerült a 4 órán belüli maraton, és még volt egy hónapom Athénig, hogy hivatalosan is ki legyen pipálva végre ez a cél.

Endomondo link:

https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/423045555

Harmincon túl is vidáman. Miért ne legyek vidám 35 évesen?