A budapesti és az athéni maraton között mindössze 1 hónap van. Picit őrültségnek hangzik 1 hónapon belül két maratont futni, de úgy gondoltam, hogy ha az elsőre rendesen felkészülök és a köztes hónapban regenerálódok egy hetet, majd csak szintentartásért futok nem túl megerőltetőeket és nem túl hosszúakat, akkor Athénban sem lesz gond. Így a köztes hónapban inkább 13 körüli kilométereket futottam lazán, egyszer futottam egy 30-ast. Nem éreztem fáradtnak, vagy rosszabbnak magamat, mint Budapest előtt. Ráadásul visszatérőként már ismertem a pálya trükkjeit, hol lejt, hol emelkedik, hol milyen frissítés lesz.Rájöttem továbbra egy másik érdekes trükkre is a nevezéskor. 2013-ban 70 euró volt a nevezés, 2014-re felment 90 euróra. Igen ám, de ez a teljes csomag, amiben 3 napos bérlet, póló, múzeumi belépők is vannak, amik engem abszolút nem érdekelnek. Mivel a böngészőm angol nyelvű, igy az angol nyelvű nevezési oldalon csak ez az opció volt, de véletlen rányomtam a görög nyelvű oldalra és láss csodát, ott volt alapnevezés 25 euróért :) Na az már barátibb. Ami viszont nagyon nem volt baráti, hogy a Budapest maraton után ellopták az alig használt Lunarglide 4 cipőmet :( Amikor hazaértem kint hagytam úgy büdösen és koszosan a lépcsőházban, hogy majd később kitisztítom. Aztán másnapra lába kelt. Költse gyógyszerre aki ellopta... én meg vettem egy új Lunarglide 6-ot.
Csütörtökön átverekedtem magam a városon az expóba átvenni a rajtcsomagot. Az expo megint profi volt, sok széppel és jóval. Nem vettem semmit, csak amit ingyen adtak: ha jól emlékszem valami gélt, meg pezsgőtablettákat, amit később vettem is mert eléggé bejött az íze.
A verseny megint vasárnap 9-kor indult, engem a 4-es zónába raktak be, ami a 4órások zónája. Szokás szerint reggeli buszozás ki a maratoni stadionhoz, még félhomályban. Most már rutinosként mentem a stadion abba a részébe ahová a felkelő nap sugarai először érnek el, minél kevesebbet akartam fagyoskodni. 8 körül nekiálltam beöltözni, mivel nem volt megint semmi felhő és melegre számítottam csak rövidnadrág és ujjatlan pólót vettem fel. A többi cuccom ment a csomagba. A bemelegítés kaotikus volt. Valakinek volt az a remek ötlete, hogy a toy-toy vécéket közvetlen a futókör külső ívére kell rakni. Az emberek ugyebár nagy tömegben ostobák, itt is a kört gyakorlatilag leblokkolták a vécére várók. Zseniális újítás volt. Én maradtam a bokornál. Ami viszont nagyon tetszett az afrikai futókkal a bemelegìtés. Ők is ott nyomták közöttünk. Én csak néztem milyen magasak, és mekkorákat lépnek. Nem csoda, hogy könnyedén futják a 3 perces ezreket :) Picit elbambultam a melegítéssel, és azt vettem észre, hogy 10 perc múlva rajt, így gyors sprint a megfelelő zónába, mert ha nem vagy ott időben akkor hátraküldenek. Még pont beértem a végére, viszont elvesztettem egy gélemet :(
A rajt előtt rövid maratoni eskütétel, hogy mindenki sportszerűen és legjobb tudása szerint versenyez. A rajt itt zónánként megy, 1 perces közökkel, tehát az elit futók eleve hozzám képest kb 8 perces előnnyel indulnak. Nem mintha lenne bármiféle esélyem ha együtt indulnánk...
Start után hamar beálltam a tervezett 5:40 körüli tempóra, még meleg sem volt nagyon és szépen ment a futás. Egészen a 8. kilométerig. Nem akartam elhinni, de elkezdtem elfogyni. Mivel csak 3 gélem volt, nem terveztem 14 km előtt enni, de úgy éreztem, hogy ha most nem eszek akkor pár perc mùlva végem. A gél szerencsére helyrerakott, és innentől nem is volt gond. Az emelkedőket is szépen vettem, megint sok szurkoló volt, sok helyen élő zenével és tánccal. Mondjuk ahol mellete húst is sütöttek azt nagyon nem szerettem. Amikor érzed az illatot,öés tudod, hogy neked még több mint 3 órát kell futnod....
A félmaratont 2 óra 2 perccel zártam, ez picit gyengébb volt a tervezettnél, de még pont jó a 4 órán belülhöz. Egy percet még elbébáztam azzal is, hogy a frissítőponton felvett két gélt beletuszkoljam a zsebembe. A jó hír viszont az volt, hogy egyáltalán nem éreztem még fáradtnak magam, úgyhogy innentől engedélyeztem a 160 fölötti pulzust. Érdekes, hogy sokal jobban esett a futás így. Mire elértem a 30. kilométerhez, ami a legmagasabb pont és ahol tavaly már csak bandukolni tudtam, még mindig nem éreztem a szokásos fáradtságot, meg az ólomcsizmát a lábamon, és itt már folyamatosan előztem az embereket. Megelőztem egy mezítláb futó papot is, rendes fekete papi ruhájában. Lehet hogy tényleg hinnem kéne? Mindenesetre hihetetlen látvány volt. Egyre vidámabb lettem, mert tudtam, higy idén végre célba fogok érni. Innen már csak 12 kilométer és lejtő. Amire nem számítottam viszont, hogy a lejtő jó a pulzusnak, viszont nagyon kikészítit a combot.Az 5:10-es ezrek be is durrantották az izmokat rendesen, de nem álltam meg. A frissítőpontoknál picit lassítottam és gugolgattam, az segített.
Végre elértem a parlamet hátsó kertjéhez, ahonnan már csak egy rövid lejtő, egy enyhe bal kanyar és ott a cél: a Kalimarmaros stadion tele szurkolókal. Ahogy rákanyarodtam és egyre jobban kirajzolódott mennyien is vannak, kirázott a hideg. Az utolsó kb 150 méter a stadionban fantasztikus érzés. Többezer ember tapsol, szurkol bíztat, és végre átértem a célvonalon, megkaptam a medálomat is. Leállítottam az órámat és örömmel láttam, hogy 3 óra 58 percet mutat. Megcsináltam! Ahogy vonultam kifelé, édes büszke feleségem is megtalált, gratulált és csinált pár fényképet az én gagyi telefonommal, mert a fényképezőgépből természetesen kifogyott az elem :)
A versenyt kedvenc grilléttermünkben ünnepeltük, én legurítottam gyorsan két sört, megettem vagy fél kiló húst és kellemesen fáradtnak éreztem magam.
Otthon kielemezve az eredményt arra az elhatározásra jutottam, hogy eddig túl a biztonságra mentem, amitől még rengeteg tartalék bentmaradt. A pulzuskontrollos edzést folytatom, de a legközelebbi versenyen egyből a magasabb pulzuson fogok kezdeni, és azt a sebességet fogom egyenletesen tartani. 2015-re tehát a 3:30-as maraton lett a cél. Ennek az első mérföldköve 2015 március 29, megint Messini.
Endomondo link:
https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/435468506
A célban büszkén és vidáman:
